1956. október 23.
"Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat…”
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
A második világháború befejezése után a Szovjetunió szocialista típusú társadalmi berendezkedést kényszerített azokra az országokra, ahonnan a Vörös Hadsereg kiűzte a náci megszállókat. Magyarországon felszámolták a politikai pártokat, bevezették az egypártrendszert.
A párt ideológiája rátelepedett a gazdaságra, a kultúrára, a mindennapi életre. Felszámolták a magántulajdont, bevezették a tervgazdálkodást. A bátrakat, a szembeszegülőket bíróság elé állították, megölték. Kémnek, hazaárulónak nevezték azokat, akik nem tűrték a megaláztatást, akik nem törődtek bele politikai jogaik megszüntetésébe. A 8.osztályos diákok műsorukban idén pillanatképeket villantottak fel, hogy mi is történt az 1950-es években, milyen események vezettek a forradalomhoz.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
"Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!
Tűrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben!
Tűrd, hogy Isten tűri ezt, s a vad tajtékos ég!
Nem kell villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség...
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet.
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
S ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad!
Szorongasd még rongyaid, a bugyrodat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt...
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet...
És Jenő nem adta vissza a Shelley kötetet...
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet...
És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk...
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Ime, por és hamu vagyunk..."








