Ballagás

Várva várt, mégis nehéz nap volt a nyolcadik osztály számára a mai. Néhány évvel ezelőtt még irigykedve nézték idősebb diáktársaikat a ballagáson. Akkor még nem gondoltak arra, hogy ez a nap egyszer számukra is eljön. Az utóbbi hetekben már nagyon várták a ballagás napját, s csak az utolsó pillanatokban érezték át igazán, hogy mennyire biztonságban voltak itt. A mai nap döbbentette rá őket arra, hogy itt az idő: menni kell tovább. Az együtt eltöltött hosszú évek emlékei örökre megmaradnak. A versenyek erőpróbái, a kirándulások, táborozások vidám pillanatai, a játékok izgalmai. A feleletek, dolgozatok szívdobogtató próbatételei. Megannyi vidám és szomorú emlék. Ne felejtsétek, ahol az ember egyszer gyökeret ereszt, ahonnan a legmélyebb önmaga származik, ott mindig biztonságra, otthonra talál. Ez az iskola volt a második otthonotok. Jelentsen hát gyökeret ez egy életen át! Kívánjuk, hogy ne szegjék szárnyaitokat az új iskolában sem. Kívánunk ehhez az úthoz sok erőt, kitartást.
Nézz vissza most egy percre, nézz az útra
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza…aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe. (Kiss Jenő)

