Szárcsa Általános Iskola

Programja keretében iskolánk 17 hetedik osztályos diákja kirándul Erdélyben 2012. október 8-11. között.

Az utazás célterülete: Erdély, Székelyföld irodalmi és történelmi nevezetességei.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 485 400 forinttal támogatja az utazást.

 

 

ERDÉLY

A Szárcsa Általános Iskola 17 tanulója két pedagógus kíséretében tanulmányi kiránduláson vett részt 2012. 10.08-11-ig a HATÁRTALANUL! program keretében.

Az utazás célterülete Erdély volt.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 485 400 forinttal támogatta az utazást.

A tanulmányi kirándulás elérte célját:

Gyermekeink megismerkedtek a határon túli területeken, Erdélyben élő magyarság életével, múltjával, jelenével; korosztályuk, diáktársaik mindennapjaival. Személyes élményeik által érzelmileg is jobban kötődnek majd a már tanult vagy a jövőben megismerendő történelmi és irodalmi nagyságokhoz.

2012. október 11-én éjjel érkeztünk haza a négy napos kirándulásunkról.

Nagyon jól éreztük magunkat!

A bőséges programot levezető, nagy tudású idegenvezetőnk, Kasler Ottó rengeteg információt, érdekességet, mesét, legendát osztott meg velünk Székelyföld irodalmával, történelmével, földrajzával és nevezetes személyiségeivel kapcsolatban.

Bejártuk Nagyvárad, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Kolozsvár környékét. Megcsodáltuk a Gyilkos-tó, a Békás – szoros, a Királyhágó csodálatos vidékét, a parajdi sóbánya felejthetetlen aknáit. Ittunk a borvíz és a lobogó vízforrások vizéből. Magunkba szívtuk székelyföldi íróink, költőink, történelmi személyiségeink lelkünket nemesítő gondolatait. Gyönyörködtünk a székely kapuk százféle, vendéget fogadó mintázatában, felirataiban.

Beszélgettünk, ismerkedtünk a Petőfi Sándor Általános Iskola hetedikes diákjaival. Meséltek mindennapjaikról egy kis kérdőív kitöltésével. Reméljük, hasznos lesz számukra az a néhány könyv, amit az iskola könyvtárának ajánlottunk.

Örömmel ajándékoztuk meg könyvekkel, csokoládéval, gyöngyökkel, könyvjelzőkkel, foglalkoztató füzetekkel a hátrányos helyzetű gyermekeket fogadó, Böjte Csaba atya által létrehozott, Dévai Szent Ferenc Alapítvány segítségével működő, délutáni kisegítő otthont, ahol közel 40 gyereket nevelnek nagy szeretettel. Ők énekükkel köszöntöttek bennünket.

Szálláshelyünkön, Oroszhegyen három kedves családnál helyezték el csapatunkat. A szállás, a bőséges és nagyon finom étkezések, a házigazdák szívélyessége mind-mind első osztályú volt.

A kis busz vezetője, Czira József végig vigyázott ránk a kanyargós, csodálatos tájakon vezető hosszú úton.

Rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza! Köszönjük a szépen a támogatást a Bethlen Gábor Alapítványnak és a Budapest Csepel XXI. Kerület Önkormányzatának.

Köszönet érte!

Budapest, 2012. október 14.

Nagy Ferencné
a 7. osztály osztályfőnöke

 

ERDÉLY SZÉKELYFÖLD IRODALMI ÉS TÖRTÉNELMI EMLÉKEI

Az utazás előkészítése:

A Szárcsa Általános Iskola 7. osztályos tanulói nagyon vártuk a 2012/2013-as tanév első napját! Akkor derült ki, nyertünk-e a pályázaton, elmehetünk-e Erdélybe a tanév során. Szerencsések voltunk!

Nyert a pályázatunk! Ezt és az út tudnivalóit beszélte meg velünk Rozika néni, osztályfőnökünk már az első tanítási napon. Este a szülőket hívta össze és tájékoztatta az utazás körülményeiről, várható költségeiről. Az osztály nagy részének most készül majd el a személyi igazolványa, amivel átléphetjük a határt, s sokan most utazunk először más országba. Három osztályfőnöki órán beszélgettünk a székelyek életéről, földjéről. Megtanultunk a székely himnuszt. Legendákat olvastunk és képeket néztünk Csaba királyfiról. Megnéztük a térképen is, hol is található Románia, Erdély, Székelyföld, hová is készülünk. Sok érdekességet hallottunk a székely kapukról, elkészítésük menetéről is.

A fiúk székely vicceket gyűjtöttek és mondtak nekünk a csavaros észjárású székelyek életéhez kapcsolódóan.

Egyre közeledett az utazás ideje! Rozika néni és Zsuzsa néni valamint Hajni, Viki, Slim Judit néni számítástechnikai segítségével elkészítette azokat a power-pointos vetítéseket, melyeket aztán az osztály közösen megnézett, hogy még jobban megismerjük úti célunkat. Megismertük azokat a településeket, történelmüket, földrajzukat, melyeket meglátogatni terveztünk. Ketten erdélyi származásúak az osztályban, egy társunk pedig gyermekkorában sokat volt nagypapájával a Székelyföldön. Kata kiskorában nyaralt Székelyföldön a nagypapájával. Ők is meséltek nekünk élményeikről.

Oroszhegyről, szálláshelyünkről is bőséges anyagot gyűjtöttünk össze. Reméljük, jól fogjuk érezni magunkat. Híres írók, költők, történelmi alakok életével és műveivel is ismerkedtünk. Az ő szobrait, szülőházát, iskoláját is megnézzük majd.

 

 

Megbeszéltük, ki, milyen irodalmi alkotásból fog idézni a helyszínen. Most már csak az utazás van hátra! Nagyon várjuk!

 

 

1. NAP

2012. október 8—án hajnalban, álmosan ébredtünk, mert hat óra előtt volt a találkozó. Erdélybe, Székelyföldre készültünk. A Bethlen Gábor Alapítvány pályázatán nyertük el a lehetőséget az utazásra. Izgatottan vártuk, mit rejt az elkövetkezendő pár nap. Mikor odaért a busz az iskola közelébe, sokak arcán lehetett látni a meglepődöttséget a busz méretén. Kis busszal mentünk, hiszen csak tizenheten utaztunk, plusz Rozika néni és Zsuzsa néni. A búcsúzás szomorú volt. A szülők elláttak bennünket utolsó jó tanácsaikkal is. Rozika néni bejelentette, hogy fel lehet szállni, miután beraktuk a csomagokat az apró utánfutóba. Nagyon álmosak voltunk, bár izgatottság is volt bennünk. Ekkor megszólalt az idegenvezető, Ottó bácsi személyében. Érdekes történeteket mesélt az előttünk álló útról. Megbeszéltük az utazás alatt érvényes szabályokat is. Mindenkiben benne volt az, hogy el fog aludni, de meglepően tapasztaltuk, hogy senki sem szunyókált. Beszélgettünk, nevetgéltünk, belaktuk a kis buszt. Sokat utaztunk, de végre oda értünk a határhoz. Izgalmas volt a határátlépés. Sokan most voltak először külföldön. Mikor átértünk mindenki a telefonja után kutatott, hogy felhívja a szüleit.

Délelőtt megérkeztünk első állomásunkra, Nagyváradra. Ott egy gyönyörű székesegyházába mentünk be, ez a negyedik székesegyház a városban. Megnéztük Szent László aranyozott hermájának másolatát. Végigsétáltunk a karzaton lévő múzeumban és közben Ottó bácsi érdekességeket mesélt a templomról, és legendákat Szent László királyról. A templom oltára fölött van egy aranyozott ablak, amelyen ha délután besüt a nap, a templom arany pompában tündököl. A templom varázslatos hangulata tette emlékezetessé az első megállónkat. A templom előtt a Szent László szobránál csoportkép készült rólunk.

Tovább sétálva meglátogattuk Ady Endre szobrát, itt is fényképezkedtünk. A szobor mögött található Ady egyik kedvenc kávézója. Itt üldögélve figyelte a nagyváradi életet és írta szebbnél szebb verseit. A szobor előtt meghallgatunk egy olyan verset is tőle, ami nem szerepelt nyomtatásban, abban az időben. Akkor szerelmes verseit Lédának, Brüll Adélnak írta.

A sétáló utcában folytattuk sétánkat, ahol sok ember nyüzsgött. Elsétáltunk a folyó fölött, ahol pecásokat is láttunk

Majd utóbusszal folytattuk utunkat Csucsára. Idegenvezetőnk Boncza Berta – Csinszka és Ady Endre kapcsolatáról és levelezéséről mesélt nekünk. Megálltunk a Boncza kastélynál egy rövid séta és egy fénykép erejéig. A domboldalon áll az a kerti lak, amelyben Ady lakott.

Harmadik megállónk a csodaszép Körösfői református templomnál volt. Ez egy jellegzetes kalotaszegi négy fiatornyos templom. Mindenki el volt bűvölve a fekete és főleg piros mintázatú szőttesektől, szőnyegektől. Gyönyörű volt a kazettás mennyezet. Elmesélte Ottó bácsi, hogy a férfiak, a szerint, hogy voltak-e háborúban vagy sem, külön helyen ültek, de úgy, hogy lássák a nőket, és ki tudják választani jövendőbelijüket.

A templom megtekintése után fényképezkedtünk a templom lábánál felállított 1848-as kopjafánál is.

Ottó bácsi mesélt nekünk az úgynevezett erőd templomokról is. A toronyban tárolták a sonkát, szalonnát, gabonát, az élelmet, amelyből csak havonta egyszer lehetett vételezni. Az akkori gazdasszonyok megtanultak spórolni! Ha megtámadták a falut, a lakói odamenekültek és helyben volt az élelmiszer. A falak pedig védték a bennlévőket az ellenségtől.

 

 

 

 

Következő megállónk Marosvásárhely. Megkerestük a Bólyai Farkasról elnevezett líceumot. Bólyai és édesapja híres matematikusok voltak. Bólyai Farkas már gyermekkorában jelét adta nem mindennapi képességeinek. Tizenkét évesen már beíratták a kollégiumba, ahol évfolyamelsőként végzett. Apja és fia szobránál újabb csoportkép készült.

A Teleki Téka gyűjteményében a könyvek nagy része latin, görög, francia és magyar nyelvű. De keleti nyelveken íródott művek is megtalálhatóak itt. A Téka bejárata előtt megemlékeztünk Sütő Andrásról. Ő novellákat, regényeket, drámákat írt. Hírnevét az „Anyám könnyű álmot ígér” című műve hozta meg számára. Felolvastunk tőle egy részletet, amely saját családjáról, édesapjáról szól.

Tovább utaztunk végső szálláshelyünkre, Oroszhegyre. A késő esti órákban érkeztünk, finom kaláccsal fogadtak bennünket. Három házban helyezték el a csapatot. A vacsora nagyon finom volt. A szállás tökéletes. Két és három ágyas szobákban aludtunk. Gyönyörűek voltak a szobák és a fürdőszobák is. A háziak jókedvvel és kedvesen fogadtak. A hosszú út után hamar elaludtunk, hiszen másnap korán kellett indulnunk. A lányok messzebb laktak a többieknél, így őket rendszeresen autóval szállították a találkozó helyére.

 

 

2. NAP

Reggel ½ 7-kor keltünk. A finom reggeli után elsétáltunk a templomhoz, ahol várt ránk a buszunk. Az utcákon faragott székely kapuk láthatóak, melyek gyönyörűek voltak. Az autók mellett lovas kocsik kísértek bennünket a templomhoz. Az utcán a legelőre sétáló tehenek nagy érdeklődést keltettek, hiszen mi a városi forgalomhoz szoktunk.

Elindultunk egy borvízforráshoz. A bátrabbak megkóstolták a borvizet, amely kénes illatú, záptojásszagú volt, a víz íze csípős, szinte szúrós. Nem nagyon ízlett. Elmesélték nekünk, hogy a falusiak innen hordták a vizet a főzéshez, iváshoz. A forrásvíz felett az út másik oldalán egy úgynevezett mofetta található. Itt gáz alapú anyag gyógyítja az embereket, de vigyázni kell, hogy a felgyülemlett gáz ne érjen el az ember orráig, szájáig, mert ha belélegezzük, az halálos.

Szejkefürdőn Orbán Balázs síremlékét néztük meg.Tizenhárom székely kapun keresztül vezetett az út oda. Ezek nagyon régiek voltak, szép faragásokkal, indákkal, virágmintákkal. A tetejükön galambdúcszerű tető védte őket az esőtől. A feliratok mutatták a székely nép vendégváró kedvességét.

 

 

 

Felérkeztünk a síremlékig, ahol szintén sok fénykép készült.

 

 

 

 

Utunkat Székelyudvarhely felé folytattuk. Útközben megálltunk a Jézus-kápolnánál. Nem tudtunk bemenni, de Ottó bácsi elmondta a történetét és lerajzolta a földre a négylevelű lóhere alakú kápolna alaprajzát. A zsúptetőn is látszik a lóhereforma.

Mesélt nekünk a Budvár-hegy történetéről. A környéken élők a törökök támadásakor a hegyben lévő barlangban húzták meg magukat. Egy ottani székely legény nyilával átlőtte a várost támadó török hadvezér torkát. A törökök megijedtek, és elfutottak. Így a székelyek megmenekültek.

 

 

Utána tovább utaztunk Székelyudvarhelyre. Itt először a szoborparkba mentünk. Tizenhárom híres történelmi, irodalmi személyiség mellszobra található ott, köztük Csaba királyfi is. Mindegyikről mesélt valami érdekeset Ottó bácsi. Közös fénykép is készült rólunk. Innen elsétáltunk a székelyudvarhelyi várhoz, ahol a várfal maradványát, s egy huszár szobrát is megtekintettük.A főtéren álló szobrok között sétáltunk – Krisztus szobor, trianoni emlékmű, foglalkozásokat megjelenítő szoborcsoport szökőkúttal, Orbán Balázs szobra - majd elmentünk egy helyi cukrászdába, ahol finom tortát ettünk.

 

 

 

 

Utunkat Benedek Elekről elnevezett líceum felé vettük, ahol Benedek apó mosolygós szobra előtt fényképeztek le bennünket.

Visszautaztunk Oroszhegyre, ahol a helyi Petőfi Sándor iskolát látogattuk meg. Az előadóban fogadtak bennünket. Az igazgató bácsi Oroszhegy és az iskola történetéről, az itt élő szorgalmas emberek életéről mesélt. A hetedikesek osztályfőnöke pedig bemutatta néhány szóval az osztályát. Mi is bemutattuk Csepelt és az iskolánkat, osztályunkat röviden. Megemlékeztünk egy verssel és néhány szóval az aradi vértanúkról, október 6-ról, megnéztük közösen a vértanúk képét. Továbbmentünk a saját osztálytermükbe és a mindennapi életükről kérdéseket tettünk fel nekik egy kérdőív alapján, hogy jobban megismerjük a gyerekeket. Kiderült, hogy sokan sportolnak, lovagolnak, kézilabdáznak, szeretik a focit. Ők többen besegítenek a házimunkákba, állatgondozásba, mint mi. Kevesebb telefonjuk és elektromos szerkezetük van, mint nekünk. Magyarországon csak ketten jártak, de szeretnének eljönni. S úgy, mint mi, még ők sem tudják pontosan, hogy mik szeretnének lenni felnőtt korukban. Egy nagy doboz könyvet, csokit és saját készítésű könyvjelzőt vittünk ajándékba. A könyvjelzőn magyaros minták, Magyarországra jellemző termékek voltak.

Böjtre Csaba ferences testvér gyermekházában megnéztük, hogy milyen körülmények között tanulnak a rászoruló, szegényebb családból származó gyermekek. A tanuló helyiségüket nagyon szép, általuk festett népies bútorzattal rendezték be. Nagyon sok munka van benne. Külön tanulnak a kicsik és a felsős gyerekek. Éppen ebédeltek, paprikás krumplit. Egy tál meleg étel jut nekik az otthonban naponta. Nekik is vittünk ajándékot, könyvet, csokoládét, könyvjelzőt. Ők énekkel és süteménnyel köszönték meg.

Innen az oroszhegyi kilátóhoz tettünk egy sétát. Út közben makkot szedtünk, így segítettünk egy néninek összegyűjteni a malacka télire való eleségét. A kilátóból gyönyörködhettünk a táj szépségében. Láttuk a közelében felállított Jézus szobrot is, melyet éjszakára kivilágítanak. Többen tériszonnyal küzdve is felmásztunk a kilátó legtetejére, s a látvány mindennel kárpótolt bennünket. Lefelé a legelőn a legelősző tehenek mellett vitt el az utunk. Ezek az állatok olyan okosak, hogy este egyedül is haza tudnak menni.

Fáradtan tértünk haza, nagyon finom vacsorával vártak bennünket minden szálláson. Beszélgettünk vendéglátóinkkal és játszottunk az ottani kisgyerekekkel. Mindenben a kedvünket keresték, nagyon nagy szeretettel bántak velünk. Esti programként elmentünk a régi iskolába, ami most kultúrház, megnéztük az elkészült képeket és megbeszéltük a két nap alatt látottakat. Sietve feküdtünk le, mert másnap ismét korán keltünk.

3. NAP

Fárasztó reggel volt a mai. A sötét még inkább csak elálmosította a gyerekeket. Sokan a buszban el is aludtak, míg megérkeztünk Máréfalvára.A diákok a hosszúra nyúlt alvás után könnyebben tudtak figyelni Ottó bácsi ugyancsak hosszúra nyúlt beszédére. Néma csend. Senki se szólal meg, mert élvezzük a csendet és a madárcsicsergést. Egy gyerek már a levegőt veszi, hogy beszéljen, de nem teszi. Mert rájöttünk, hogy azért vagyunk itt, hogy örök élmény maradjon. Beszélni mind ráérünk. Inkább élvezzük azt, ami sokaknak nem adatott meg. De nekünk igen! És végre tudjuk értékelni. Ám itt az ideje a tanulásnak is, így Ottó bácsi elkezdi újabb érdekes és értékes információit mesélni nekünk. Sok székely kaput láttunk ebben a faluban és nagyon régiek voltak. Kis ábrácskák voltak a kapukon – lapát, vödör, létra, ásó - amelyek azt jelezték, hogy mit kell a családnak vinnie tűz esetén.

Továbbutaztunk a Homoród-fürdői borvíz-forráshoz. Ott is megkóstoltuk a vizet. Nagyon savas volt. Ott egy kis patak is folyt nem sokkal messzebb, abban is lobogott, szinte forrt a víz.

Utunkat a Tolvajos-tetőn keresztül folytattuk Csíksomlyóra. Három kereszt áll itt a hegytetőn, rengeteg szalaggal, koszorúval. Az egyik kereszt, a honfoglalást, a másik Csíksomlyót jelképezte. A harmadik Trianonra emlékeztetett bennünket.

Szép napsütéses időben készültek itt is fényképek az osztályról. Ezután visszaültünk a kis buszba és tovább utaztunk.

A következő megálló a római katolikus templom volt Csíksomlyón. Ez egy nagyon híres kegytemplom. Minden pünkösdkor itt gyülekeznek a székelyek. Kilométereket gyalogolnak, hogy a misén részt vegyenek a nyeregben. Itt szerettük volna közelről is megnézni a Szűzanya embernagyságnál is nagyobb szobrát a templomban. Épp egy papi mise közben érkeztünk. Így nem mehettünk az oltár, a Szűzanya közelébe, de a hangulat valami elképesztő volt. Még a legrosszabbak legrosszabbja is csöndben ülte végig a mise hallgatás idejét, Igaz, nem vártuk meg a mise befejezését, de minden itt töltött perc megérte.

A kegytemplomtól elsétáltunk a barátok feredőjéhez / fürdőjéhez. Ez szintén lobogó vízforrás volt, itt tiszatálkodtak a papok régen. Volt itt egy faháncsból alkotott kis kápolna is. Érdekességképpen megnéztünk egy úgynevezett lábmosót is. Ide azok a házastársak jöttek, akik összevesztek és a közös lábmosás alkalmával megbeszélhették a problémáikat, s végül kibékültek. Itt találkoztunk azzal a csángó népviseletbe öltözött nénivel is, ki állampolgári eskütételre érkezett Csíkszeredába.

Madéfalván megnéztük a Siculicidium emlékművét. Ha a szót római számként értelmezzük, kijön az évszáma ennek a történésnek, 1764. Hajni és Szilveszter megkoszorúzták a szobrot és elénekeltük a Székely himnuszt.

Ezek után visszamentünk a buszhoz és az új állomásunkra indultunk, ami a Gyilkos-tó volt. Nagyon sokat utaztunk és szép történeteket hallottunk Ottó bácsitól az út közben, legendákat olvastunk a tó keletkezéséről. Nagyon nagy volt az „L” alakú tó és szép fatönkök, fenyőfák csúcsai álltak ki a vízből, amelyeket tartósított a víz. Sok növény található a környékén és az állat világa is népes.

Közös kép is készült rólunk utána pedig elengedtek minket nézelődni, vásárolni. A sok bódé közül a gyerekeket egyértelműen a kürtöskalács érdekelte a legjobban. A lovaglelkű ifjak megkínálták a lányokat az igen jól sikerült finomsággal. A vásárlás után visszaérkeztünk a buszhoz, felszálltunk és utunk a Békás-szoroshoz tartott. Lassú és érdekes sétába fogtunk. Gyönyörű, hatalmas sziklák mellett, alatt haladtunk el. Az út nagyon hosszú volt, de a szép táj mindenért kárpótolt. A sziklák közt egy patak csobogott. Annyira kiállt a szikla pereme egy helyen, hogy esőzéskor megvédte a megázástól az embereket. Kísérőink akadtak egy tehéncsorda társaságában.

Három részét láttuk a szorosnak: a pokol tornácát, pokol kapuját és a pokol torkát figyelhettük meg.

A kirándulást a Szent Kristóf kápolnájánál fejeztük be. Ide is bevitt bennünket Ottó bácsi és elmagyarázta a majdnem kör alakú kápolna építésének történetét és módját, a díszítő freskók és az oltár két oldalánál lógó szőnyegek jelentését.

Innen a Nagyküküllőnél épített víztározónál tapasztalhattuk, mennyire kevés eső esett a nyáron Romániában. Nagyon alacsony volt a víz szintje. Száz, nagyon magas lépcsőn tudtunk lemenni a víz szintjéig. Innen már fáradtan indultunk haza. A templom melletti téren készült rólunk ez a kép Oroszhegyen egy szép székely kapunál. Fáradtan indultunk a szálláshelyünkre. Nagyon finom vacsorát kaptunk, egy picit pihentünk és este ismét találkoztunk a régi iskolánál. Itt megtanultuk az Oroszhegyi csorgóvíz című népdalt, hegedűn kísértek bennünket, így segítve a daltanulást. Sok szép népdalt hallgattunk még meg hegedűn és énekelve, majd megpróbáltunk egy néhány tánclépést is megtanulni, Ez sajnos, kevés sikerrel járt. A fiúk táncolás helyett inkább lökdösődtek. Próbálkoztunk még egy darabig, majd hazamentünk fáradtan. Ki kellett pihenni magunkat, hiszen másnap hat óra után már indultunk Kolozsvár felé.

 

4. NAP

Elérkezett az utolsó nap! Nagyon korán indultunk, mert igen hosszú út várt hazáig. A találkozónál kiderült, hogy Slim egész éjjel rosszul volt, hányt. Így a fiúk egyik házában nem sokat aludtak az éjjel. Fáradtan indultunk a szemerkélő esőben Farkaslaka felé. Itt még sötétben néztük meg Tamási Áron síremlékét és sírját. Nem sokat maradtunk ott, mert nagyon el kezdett ömleni az eső. Korondon kiszálltunk, hogy megnézzük a gyönyörű tányérokat, kancsókat, porcelánokat, de nem tudtunk fényképet készíteni a rossz időjárás miatt.

Parajdra, a sóbányába folytattuk utunkat. Egy külön busszal utaztunk le a mélybe, ahonnan még egy hosszú lépcsősor vezetett le a tárnába. A hatalmas aknákban kitermelték a sót, s most múzeumot és nappali kórházat rendeztek be a felső légúti betegségben szenvedő gyermekeknek és felnőtteknek. Még kápolna is található itt, meg székely kapu, mászóka, játszótér és kalandpark, étterem, hogy minél tovább lent maradjanak a betegek és elfoglalják magukat. Egy bányászmúzeumot is berendeztek itt. Ottó bácsi elmagyarázta, hogyan feszítették, kalapálták le a sótömböket. Nagyon érdekes volt.

Szerencsére, mire Kolozsvárra érkeztünk, kiderült az idő, elállt az eső, még egy kis napocska is kisütött. Amikor megálltunk, először meglátogattuk Mátyás király szülőházát. Bemenni sajnos nem tudtunk ezért Ottó bácsi csak kint mondta el mit kell tudnunk erről az épületről. Elolvastuk az ott lévő táblát, amin sok fontos kiírás volt arról a helyről.

Miután ott végeztünk nem volt sok időnk a nézelődésre, hisz rögtön mentünk tovább. A főtéren sok nevezetes épület van, köztük a magyar zászlóval díszített nagykövetség is. A Szent Mihály templom előtt Márton Áron püspök szobra áll. Épp felújítás alatt állt a templom egy része, de ez minket nem zavart a nézelődésben. Itt is mesélt Ottó bácsi a helyről sok érdekességet. Mikor körbenézhettünk sok szobrot és egy érdekes domborművet láttunk, ami Jézust ábrázolta a hátán egy nagy kereszttel. De a kereszten nem volt felirat a szokásostól eltérően. Körülötte sok kicsi kereszt volt. A kisebb keresztek az emberek sok-sok apró vagy éppen nagyobb bűneit foglalták magukba. A nagy kereszt e sok bűntől volt ekkora. Mikor itt is végighallgattuk az ismertető szöveget, továbbmentünk. Volt egy kisebb oltár, ahol viszont egy óriási Krisztus szobor állt. Gyönyörű faragott volt a szószék.

Az oltáron Szűz Mária és a kis Jézus mellett Szent László és Szent István szobra látható. Sétánkat a templomból kijőve Mátyás király szobránál folytattuk.

Ottó bácsi érdekességképpen elmondta, hogy az ott álló Mátyás szobrot le akarták rombolni. Az ott- és környezetükben lévő települések ezt nem hagyták és körbeállták a szobrot, úgy védték. Akik otthon maradtak azok vitték az élelmet és innivalót. Ezzel a hősies kitartással meg tudták védeni a szobrot és a templomot is.

Kolozsvári utolsó állomásunk Házsongárd, a híres temető volt. Történelmünk, irodalmunk nagyjainak síremlékei között sétáltunk a napsütéses időben a lankás temetőben. Verset olvastak fel nekünk Apáczai Csere János és felesége sírjánál. A képen Dzsida Jenő síremléke előtt állunk.

Rengeteg új ismerettel gyarapodtunk itt is. De már késő volt, indulnunk kellett hazafelé, mert még messze volt Budapest. Királyhágónál még megálltunk egy rövid időre és egy utolsó pillantást vetettünk a hegyekre, a csodálatos tájra. Átestünk ismét a személyi igazolvány ellenőrzésen, a határon. Késő este, amikor már hazafelé tartottunk Berettyóújfaluban beugrottunk egy finom bográcsgulyásra egy helyi vendéglőbe. Finom zamatos íze volt a levesnek. A vizet sokak szerint kútból meríthették ugyanis érdekes szaga és íze volt. De jól laktunk, így tettük meg az út hátralévő részét. Közben sűrűn telefonáltunk haza, hogy megmondjuk, mikor érkezünk. Romániában az útlezárások, útépítések miatt elég sokat kellett várakoznunk, így később értünk haza a tervezettnél. Fél tizenegy körül állt meg a busz az iskola közelében lévő parkolóban, ahol már türelmetlenül vártak bennüket szüleink. Nem győztük nekik mesélni a négy nap élményeit!

 

 

Bemutató órák:

Egy októberi pénteki napon, 26-án, meglátogattuk a hatodikos osztályt. Levetítettük nekik azt a rövidfilmet, amit a kirándulásról készítettünk. Osztályfőnökünk vezetésével felelevenítettük és megosztottuk velük élményeiket. Nagyon élvezték. Remélik, ők is utazhatnak majd jövőre! Drukkolunk nekik.

November 10-én került sor a Határtalanul témanapra, melyen megosztottuk úti élményeinket az iskola többi tanulójával. Nagyon készültünk és nagyon izgultunk! Itt kellett megmutatnunk az iskolának, olyan helyen jártunk, ahol magyar emberek, magyar gyermekek élnek, de nem Magyarországon, s ők is a magyar nemzet részei. Rozika néni úgy tervezte a napot, hogy négy helyszínen mutassuk meg vetítésekkel, a helyben készült fényképekkel kiegészítve a korábbi összegyűjtött anyagot. Négy csoportban dolgoztunk. Az előadóban, a számítástechnika teremben, a könyvtárban és a történelem teremben. Ide jöttek az osztályok és hallgatták meg élményeinket. A vetítések mellett megnézték az e napra elkészült fotókiállítást is az aulában. Ezzel is sokat dolgoztak a lányok és osztályfőnökünk. Az legkisebb gyerekek székely kaput rajzoltak a tanító nénik vezetésével. A harmadik és negyedik osztályosok a Székelyföldi legendárium című könyvből választottak történetet, s azt rajzolták le. Mindenki sok ismerettel gyarapodott a nap végére. Megpróbáltunk ügyesen összedolgozni a csoportok tagjaival. Volt, aki a számítógépet kezelte, s a többiek közül a legbátrabb mesélt élményeinkről. Néhány kérdést is kaptunk a kirándulással kapcsolatban, megpróbáltunk megfelelni mindenkinek.

Nem is olyan könnyű egy ilyen napot lebonyolítani!

Reméljük, mindenki érdeklődését felkeltettük Székelyföld iránt.

S azt is, hogy jövőre a mostani hatodik osztályosok is elutazhatnak a Határtalanul programmal megismerni a magyarok által lakott országokat.

Köszönjük szépen a támogatást Bethlen Gábor Alapítványnak és Csepel Önkormányzatának!

 

A 7. osztály és a kísérő tanárok

 

További képek...

Kisfilm Erdélyről