Szent László történelemverseny (2009.05.13.)
A Szent László történelemverseny döntője
2009. május 13.
Immár tíz éve szervez két kőbányai általános iskola hatodik osztályosok számára fővárosi történelemversenyt. Ez a Szent László verseny, melynek témája minden alkalommal a magyar középkorhoz kapcsolódik. Idén, a „Várak a középkorban. Várak és várkastélyok a középkori Magyarországon” témában kellett elmélyülniük a verseny indulóinak.
A budapesti döntőn május 13-án a kerületi versenyeket megnyert csapatok mérték össze tudásukat. Iskolánkból a Benczúr Ádám, Kolláth Patrik és Torma László alkotta csapat vett részt a vetélkedőn, melyet hónapokig tartó felkészülés előzött meg. A nagy izgalommal vár budapesti megmérettetésre két előzetes feladatot kaptunk. Egy középkori vár makettjét kellett elkészíteni (mi Diósgyőr várát készítettük el papírból), illetve idegenvezetést kellett tartanunk Buda és Visegrád váráról.
A makett sok lelkes segítő közreműködésével (Hajni néni irányításával) 2 hét alatt készült el, Ádám hosszas rábeszélés után megtanult egy megfelelő szöveget Budáról, Laci felkészült Visegrád váráról, és lőn május 13-a, a verseny napja…
Íme, az élménybeszámolók: hogyan látták a napot a főszereplők?
A nap kezdete:
„Amikor reggel bejöttem az iskolába, már izgultam a verseny miatt.”

Indulás és utazás (Hajni néni segedelmével):
„12-kor indultunk a versenyre.”
„12-kor indultunk, izgultunk egy kicsit.”
„Odafele átnéztük még a feladatokat az autóban.”
Megérkezés:
„Amikor odaértünk, akkor láttuk a várunknál jobb várakat, de azért gondoltuk, hogy nem ezen fog múlni (a verseny).”
„Amikor odaértünk, láttam, hogy sokan csináltak még jó várakat. A bejárat után Ági néni bejelentett minket, és húzni kellett egy csapatnevet. Utána azt kellett kihúzni, hogy az idegenvezetésnél Budát vagy Visegrádot kell-e mondani. Én Visegrádot húztam, és nagyon örültem, hogy nem nekem kell az idegenvezetést mondani.”
„Mikor odaértünk és kiderült, hogy én mondom a szövegem, nem örültem.”

Maga a verseny:
„Amikor elkezdődött, akkor Laci izgult a legjobban, mert neki kellett szóban felelnie. Láttunk elég érdekes munkákat, voltak szóbelik, amik szerintünk elég rosszak voltak. Egy-két feladatnál nem értettük, hogy mit kell csinálni, de még így is végig vezettünk.”
„A versenyen sokféle feladat volt, de majdnem mindegyikre tudtuk a választ.”
„Egész verseny alatt izgultam, hiszen csak a végén kellett nekem mondanom (az idegenvezetést). Amikor a végére értem, megkönnyebbültem és nem is izgultam, hogy hányadikok leszünk.”
Amit nem értettünk:
„Sajnos csak 8 pontot kaptunk az idegenvezetésre, amit nem értettem. 1 lányokból álló csapat kapta a 10 pontot az előadásra, amit megérdemeltek (később kiderült, ők lettek a másodikak).”
Amikor kiderült…
„A verseny végén kiderült, hogy mi lettünk az elsők. Nagyon örültünk és sok ajándékot is nyertünk. Aztán Hajni néni hazavitt minket. Otthon megdicsértek, amiért elsők lettünk.”
„Amikor megláttuk, hogy nyertünk, akkor nagyon megörültünk. Mi kaptuk a legjobb ajándékokat. Szerintem az volt a legjobb, mikor a vezetővel (=zsűri elnöke) kezet fogtunk és gratulált nekünk.”

„Mi lettünk az 1.helyezett és sok ajándékot kaptunk. Visszaúton alig fértünk el a kocsiban, de nagyon boldogok voltunk. Otthon büszkék voltak a szüleim, akik megdicsértek.”

