Iskolánk és a Móra Általános Iskola hetedik osztályos diákjai Erdélyben kirándultak 2015. október 11-15. között.
Köszönjük a lehetőséget.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Határtalanul úti napló
Szárcsa Általános Iskola-
Móra Általános Iskola
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
2015.10.11-15.
ÂÂ
ÂÂ
Előkészítés
Nagy izgalommal készültünk az erdélyi kirándulásra. Már szeptember végétől olyan órákat tartottak tanáraink, amelyek felkészítettek bennünket az utazásra. Ági néni, Zsolt bácsi, Zsuzsa néni, Marcsi néni, Annamária néni és Imre bácsi mesélt nekünk Erdély történetéről, megismerhettük a táj földrajzi szépségeit, valamint a beutazandó városok, települések híres íróit, költőit, művészeit. Megtanultuk a székely himnuszt, és képzeletben bejártuk az erdélyi városokat, településeket.
1.ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ nap
Reggel 5-re, negyed 6-ra hulla fáradtan, bőröndökkel és nagy táskákkal megérkeztünk a Hollandi útra, a körforgalomhoz. Pár perc várakozás után megérkezett a busz, Sanyi bácsi és Laci bácsi jóvoltából. Szüleinktől búcsút véve felszálltunk a buszra, elindultunk. Nagy volt a csend, mivel ilyen korán senkinek sem volt ereje hangoskodni. Legtöbben csendben beszélgettek és páran aludtak, de voltak, akik zenét hallgattak vagy éppen a telefonjukon játszottak. 3-4 óra múlva megérkeztünk a határhoz. Nagyon hamar átjutottunk, csak elkérték a személyiket, megnézték és már mehettünk is tovább.
ÂÂ
Miután átértünk, beiktattunk egy gyors technikai szünetet, és egy benzinkúton beszereztünk még pár édességet a hosszú napra. Az első napon nem volt idegenvezetőnk, így Zsuzsa néninek azzal segítettünk, hogy az előre kiadott, megbeszélt, megtanult ismereteket, idézeteket vele együtt tolmácsoltuk a többieknek. Az első állomásunk Arad volt. Hideg, esős időben tekintettük meg a vértanúk emlékművét, amely azoknak a honvédtiszteknek állít emléket, akiket az 1848-1849-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Továbbá mivel itt született Tóth Árpád költő, és Kuncz Aladár, az Erdélyi Helikon főszerkesztője, megkerestük a hozzájuk kapcsolódó emlékfeliratokat.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Ezután Déva felé vettük az irányt. Nagyon izgalmas volt a felvonóval feljutni a várba. A kilátás csodálatos volt. A várban karbantartási munkák zajlottak, így bizonyos részei el voltak kerítve. Felidéztük a Kőmíves Kelemenné című művet is. A vár számos birtokosa közül a legjelentősebbekről beszélgettünk.( Hunyadi János, Szapolyai János, Bocskai István és Bethlen Gábor). A régi belváros főterén megcsodáltuk a templomot, a szakadó eső nem szegte kedvünk, hősiesen kitartottunk, de a szecessziós totót csak a meleg buszban tudtuk kitölteni. A reformációról való ismereteinket szintén totóval ismételtük át.
ÂÂ
Nagyon későn, este 9 óra felé értük el Brassót. Megtekintettük a Történeti Múzeumot, a szász evangélikus Fekete templomot, amely Románia legnagyobb temploma, egyben az európai gótika legkeletebbre fekvő jelentős alkotása. A gótika stílusjegyeiről is szót ejtettünk. Mivel a templom egyik kapuja felett Mátyás és Aragóniai Beatrix címere található, ezért itt felidéztük Mátyás korát, a reneszánsz kort, valamint a Mátyás mondákat, amire az egyre jobban szakadó eső miatt a buszon került sor.
ÂÂ
Ezután indultunk Tusnádfürdőre, ahol végre elfoglaltuk a szállást, és elfogyasztottuk a finom vacsorát. A meleg leves mindenkinek nagyon jól esett. Éjfél, fél egy körül tértünk nyugovóra. Hosszú volt a nap.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
2.ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ nap
Szerencsére nem kellett korán kelni, Zsuzsa néni fél nyolc felé ébresztett minket, hiszen az idegenvezető 9 órára ígérte magát. A finom reggeli után (rántotta, zöldségek, tea, lekvár) Bálványosfürdőre indultunk. Az idegenvezetőnk Attila bácsi volt, egy két lábon járó lexikon, nagyon sok új információt mondott el az út során. Bálványosfürdő a nevét egyébként onnan kapta, hogy a vár építtetője az Aporok őse a hagyomány szerint a pogányok legyőzése után ide vonult vissza az ősi isteneket imádni. Beszélgettünk az Apor családról és a pogány hitvilágról is. Tovább folytatva utunkat, Nyerges-tetőn felkerestük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc székely huszárjainak emlékművét, itt koszorúztunk is. Kányádi Sándor Nyerges-tető című versét is elszavaltuk Attila bácsival együtt. Mindenki nagyon meghatottan állt, tisztelegve a hősök előtt.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Utunk ezután Kézdivásárhelyre vitt minket. Felkerestük az egykori ágyúöntő műhely udvarát, beszélgetünk a szabadságharc eseményei kapcsán az ágyúöntés technikájáról. Megnéztük Gábor Áron rézágyúját, és felidéztük a hozzá kapcsolódó népdalszövegeket. Attila bácsi sok érdekességet mondott Gábor Áron személyéről, és a régi haditechnikákról is.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Sajnos nagy esőben érkeztünk meg a Szent Anna tóhoz. Ennek ellenére a tó környékén környezetvédelmi hulladékgyűjtést végeztünk, Attila bácsi beszélt a vulkanikus működésről a tó kapcsán, majd a buszon megbeszéltük a legendát, és felidéztük Jókai Mór feljegyzéseit a tóról.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Ezután indulunk vissza a szállásra. A finom vacsora után Marcsi néni és Zsuzsa néni egy kis bulival várt minket. Volt mindenféle finomság, süti, ropi, kukorica. A táncos mulatságnak 10 órakor lett vége, és a közös rendrakás után nyugovóra tértünk.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
3.ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ nap
ÂÂ
Szép reggelre ébredtünk. A reggeli után napsütéses időben indultunk útnak. A madéfalvi emlékműnél tett látogatásunk alkalmával megemlékeztünk azokról a székely hősökről, akiket Bukow zsoldosvezér és Siskovics osztrák tábornok ölt meg, mert a határőrvidék szervezését ellenezték. Attila bácsival felidéztük a határőrvidékek jelentőségét, fogalmát. Ezután koszorúztunk és elszavaltuk a magyar és a székely himnuszt.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
A buszon nagy érdeklődéssel hallgattuk, amint Attila bácsi az 1000 éves határról mesél. Gyimes az 1000 éves határ, a történelmi Magyarország legkeletibb őrháza. A Rákóczi-várhoz megérkezve ÂÂ megemlékeztünk az 1944-45-ös harcokról. Következő állomásunk Csíkszereda volt. Csíkszeredán egy kellemes sétát tettünk, amelyet a Petőfi Sándor sétáló utcában kezdünk. Megtekintettük a városházát, a megyeházát, a Makovecz Imre által tervezett különleges templomot, melynek egyedi szépségét a fával gazdagon borított belső tere emeli. Nagyon vártuk, a nap folytatását, hiszen következő állomásunk a híres Csíksomlyó települése volt. Csíksomlyón elsétálunk a templomhoz, megtekintettük a Mária-szobrot. Mindannyian imádkoztunk, csendben elmélyedtünk gondolatainkban. Attila bácsi elmesélte, hogy a templom felépítéséhez Hunyadi János hogyan járult ÂÂ hozzá a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. A buszon közösen felidézzük Hunyadi hadjáratait, érdemeit.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Fáradtan érkeztünk meg a szállásra. Még vacsora előtt beszélgettünk az őrtornyokról, és tettünk egy rövid sétát, a székelykapuk faragásait itt is megcsodáltuk. A finom háromfogásos vacsora után összefoglaltuk az előző napok eseményeit, majd Norbi jóvoltából Bingót játszottunk, természetesen mindenki nyert.
ÂÂ
4. nap
Nagyon vártuk ezt a napot, hiszen végre megismerhetjük a tusnádfürdői általános iskola 7.osztályos tanulóit, és a gyermekotthon lakóit. Reggeli után lelkesen elindultunk, és először Benedek Elek házát tekintettük meg. Nagyon szép ház volt, és szerepel rajta Elek apó szeretett feleségének a neve. Külön élmény volt, hogy Elek apó rokona tartotta az előadást, és eredeti kéziratokat is láthattunk.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Ezután a vízimalom, és a borvizes barlang megtekintése következett. A malom egy kedves bácsi kertjében volt, aki még a működését is megmutatta nekünk. A borvizes barlang nagyon érdekes volt, csak az ott terjengő illat volt furcsa számunka, de hamar megszoktuk.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Ezután ellátogattunk a Jókai Mór Általános Iskolába. A tanulóknak könyveket, kézzel készített könyvjelzőket, valamint sporteszközöket (labdákat) vittünk. A diákok megmutatták nekünk az egész iskolát. Szép, színes termeket láthattunk. Itt került sor a várva várt focimeccsre is, amelyet megnyertünk, ez idő alatt a többiek a teremben énekeltek, játszottak.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Később ellátogattunk a tusnádfürdői gyermekotthonba, ahová szintén ajándékokat, könyveket vittünk Jelenleg 80 gyermek él ott. Mindenki nagyon kedves volt. A közös sport, táncház, daltanulás alatt megismertük az ottani gyerekeket. Nagyon megható volt látni az ott dolgozók szeretetteljes, áldozatos munkáját, és azt, hogy a gyerekek mennyire segítik egymást.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
5. nap
Sajnos elérkeztünk az utolsó naphoz. Azon gondolkoztunk,milyen jó lenne még néhány napot maradni ezen s csodálatos helyen. Reggel korán keltünk, mert ottani idő szerint fél hétkor már reggeliztünk. Mindenki eléggé fáradt volt, az előző napok sok utazgatása és a sok élmény, az információk tömege, a kevés alvás kissé megviselte a társaságot. Nagyon finom reggelit kaptunk, volt virsli, felvágottak, szalámik, zöldségek, sajt. Reggeli után elbúcsúztunk házigazdáinktól, és Attila bácsitól is. Hét órakor felszálltunk a buszra az előző esteösszepakolt csomagjainkkal, hiszen hosszú út állt még előttünk. Farkaslakán Tamási Áron házát néztük meg. Az emlékműnél koszorúztunk is, és felidéztük az Ábel-trilógiát.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Korondon felkerestük a fazekas műhelyt. A vásár területén szabadon garázdálkodhattunk, mindenki vásárolt valami kis apróságot.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Az út további részében már számoltuk az órákat. De még előttünk állt Kolozsvár. Először felkerestük Mátyás király szülőházát,ÂÂ Mátyás király szobrát és a kolozsvári Szent Mihály-templomot.ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Meglátogattuk a Babes-Bolyai Egyetem épületét, kiemelve a Bolyaiak érdemeit. Sárkányölő Szent György legendáját is megidézzük.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Az úton hazafelé összefoglaltuk az elmúlt napokat, totó segítségével. Többen bealudtak a hosszú úton. A késő esti órákban érkezünk meg Pestre, tele élményekkel, és alig vártuk, hogy mesélhessünk.
ÂÂ
ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ . ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Értékelés
Rengeteg megbeszélni valónk volt az utazás után, egymás szavába vágva meséltük élményeinket az itthon maradó osztályoknak. Zsuzsa néni, Annamária néni, Marcsi Néni és Judit néni elégedett volt velünk az út során és mi is elmondtuk, mennyi mindent tanultunk, tapasztaltunk. Megnéztük a rengeteg képet is, kiválasztottuk azokat, amelyeket majd megmutatunk a kisebbeknek és az iskola minden tanulójának.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Az visszaérkezést követő osztályfőnöki órán bemutattuk a fényképeket és meséltünk élményeinkről a mostani hatodik osztálynak. Így csináltunk kedvet az ő utazásukhoz. Nagyon érdeklődve figyeltek bennünket, nem is gondolták volna, mennyi helyen jártunk.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Közben izgatottak voltunk a témanap miatt, hiszen az iskola minden osztálya előtt kellett szerepelnünk. négy csoportban fogadtuk a gyerekeket.
ÂÂ
Témanap
A témanapon, három helyszínen számoltunk be képek segítségével az utazás minden napjáról. Élménybeszámolók, powerpoint vetítések, képek, rajzok, feladatlapok várták az iskola tanulóit. Más helyszínen mindenki elénekelte, tanulgatta a székely himnuszt. A felsősöknek a székely kapukról és a kopjafákról meséltünk, itt mindenki rajzolhatott magának székely kaput, vagy kopjafát, vagy színezhetett. Benedek Elekkel kapcsolatban beszélgettünk, és megnéztünk Aradról egy megemlékező filmet a vértanúk kapcsán.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
Egy másik állomáson rajzfilmet vetítettünk a Szent Anna tóról, és meghallgattuk Déva legendáját. Itt totóval ellenőriztük a többiek memóriáját.
ÂÂ
ÂÂ
ÂÂ
A legkisebbek az osztályukban meghallgatták, megbeszélték a kiadott Mátyás mondákat, valamint a Déva várának legendáját, de színeztek székelykapu motívumokat is.
ÂÂ
Â
ÂÂ
Szerencsére, nagyon jól sikerült a témanap.
Köszönjük a lehetőséget az utazásra, nagyon jól éreztük magunkat!
ÂÂ
Normal 0 false 21 false false false HU X-NONE X-NONE
