Szárcsa Általános Iskola

Iskolánk története

Ötvenhat éve nyitotta meg kapuit a Szárcsa Általános Iskola. Csepelen több iskola is indult ekkoriban. Az új oktatási intézmények létrehozását 1960 körül az indokolta, hogy az ötvenes években egyre bővült a Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak száma, sokan költöztek a kerületbe, a régi iskolák már nem tudták elhelyezni az új tanulókat.
Három homokdomb helyén a Kis-Duna partjának közelében kezdték el az építkezést a neves építész Kismarty-Lechner Kamill tervei alapján. A nyolc osztályos Szárcsa utcai általános iskolában több, akkIskolaTorteneteoriban szokatlanul modern építészeti megoldást is alkalmaztak, ám az átadással problémák adódtak, az augusztus végi iskolakezdésre az épület nem készült el. Pedig a tantestület már készen állt, a diákok az akkori Kalamár József út 232. számú (ma Eötvös József) Általános Iskolából kerültek ki.
1961-ben 626 tanulóval kezdődött meg az új tanév rendhagyó helyszínen, a Kis-Duna partján, nagyjából a mai Napközis tábor helyén. A kellemes környezetben közel egy hónapig folyt az akkori diákok körében oly szívesen felemlegetett „tanítás”. Amikor az időjárás elromlott, két hét szünet következett, ekkor a tanárok családokat látogattak. Október 3-án végül eljött a várva-várt nap, birtokba vehették az új iskolát a gyerekek.
A termek berendezésében nemcsak a fiatal és igen lelkes pedagógusok, de a legnagyobb diákok, a 7. és 8. osztályosok is segítettek. Az iskola udvarának parkosításában, a ma már szinte szanatóriumi környezetet biztosító fák és bokrok ültetésében a szülők és gyerekek is aktívan részt vettek. Az új iskolára mindenki büszke volt. A nagy osztálylétszámok ellenére nem voltak problémák. A gyerekek szívesen jártak iskolába, a tanítók és tanárok lelkiismeretesen, nagy-nagy odafigyeléssel tanították, nevelték őket. Pezsgő és színes élet folyt a Szárcsában: szakkörök, örsi gyűlések, sportversenyek, kirándulások, farsangi bálok, táborok és iskolai ünnepélyek színesítették a hétköznapokat. A mai fiatalok talán nem tudják, de akkoriban november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, március 21-én a magyarországi Tanácsköztársaságot és április 4-én Magyarország 1945-ös felszabadulását ünnepelték a gyerekek az 1581. számú Martos Flóra úttörőcsapat tagjaként. Az alsós gyerekek kisdobosok, a felsősök úttörők voltak, ezt az ünnepélyeken a kék, illetve piros nyakkendőjük jelezte.
Sokáig két műszakban folyt a tanítás. Ez azt jelentette, hogy az alsós osztályok egy hétig délelőtt jártak iskolába, közben a felsősök délutánosok voltak, aztán a másik héten fordítva tanult a két tagozat. A nyolcvanas évek elejéig még szombaton is volt tanítás. Az 1990-91-es tanévben lett egyműszakos az iskola, amikor megkapta az akkori bölcsőde egyik épületét (ma ezt úgy hívjuk, a „kisépület”).
A Szárcsa vonzerejét az „alapító anyák és atyák” erőfeszítésein és a gyerekek nyitottságán túl a sport alapozta meg. Iskolánk első igazgatója Szalontai Sándor kezdeményezésére 1969-ben sportosztály indult. Az 1960-as és 1970-es években a tömegsportmozgalom virágkorát élte, a nagyvállalatok szerte az országban komoly összegekkel támogatták a sportegyesületeket. A Csepeli Vas- és Fémművek volt a Csepel Sport Club fő szponzora. A Csepel SC sok szakágban várta a sporthoz kedvet érző tehetséges fiatalokat. A Szárcsában olyan testnevelő tanárok tanítottak, akik a kerületi sportegyesületben edzősködtek.
A sportnak köszönhetően az iskola országos hírnevet szerzett. A szárcsás sportosztályok népszerűsége olyan nagy volt, hogy felvételizni kellett a bekerüléshez. Tanulóink kiváló eredményeket értek el nemcsak a kerületi, de a budapesti és az országos bajnokságokon is. A legnépszerűbb sportágak az atlétika, a birkózás, a kajak- kenu, a labdarúgás és a ritmikus sportgimnasztika voltak. Az évtizedek során elhivatott testnevelők – Sikó Botond, Ghimessy Edit, Deák Balázs, Kapuvári György, Kertész Iván, Novák Anna, Vígh Krisztina, Vizsoli Mária és Bozi Tamás – tanították az ifjúságot.
1961 óta sokat változott az iskola. Ma már korszerű informatika szaktanterem, kiválóan felszerelt könyvtár (az induláskor 209 kötet, ma közel 9400 kötet) várja a diákokat. 1993-ban Szieben Katalin segítségével létrejött a Szárcsa Alapítvány, mely támogatja az iskolában folyó oktató munkát, a kulturális-, szabadidős és sport rendezvényeket.
A hagyományokat ápoljuk, ám új programokat – pl. egészség nap, 24 órás sportnap, szárcsás avatás, angyalfa állítása, internetes vetélkedő, hangversenyek, sí tábor, „Ilyenek vagyunk” szárcsás gála – is szerveztünk az elmúlt években.
A régi tanárok nyugdíjasok lettek, sajnos néhányan már nincsenek közöttünk. A nagy hatású tanár egyéniségekről: Szegedy Lujzáról, Dr. Tóth Kálmánnéról, Deák Balázsról, Molnár Jánosról és másokról is legendák keringenek. Több egykori diák pedagógus lett, néhányan visszajöttek és itt tanítanak egykori kedves iskolájukban. A tantestület ma is nagy-nagy odaadással végzi az oktató-nevelő munkát. A családias hangulat az egész kerületben ismert Szárcsás védjegy. Ötvenhat év alatt felnőtt több nemzedék. Vannak tanulóink, akiknek szülei, nagyszülei is szárcsások voltak. Büszkék vagyunk rá, hogy egykori diákjaink jó emlékeket őriznek az iskoláról. Sok tanuló a nyolcadik osztály után is visszajár hozzánk, szívesen osztják meg velünk örömüket-bánatukat vagy nosztalgiáznak az itt töltött szép napokról.
„Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. – írta Márai – Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz, vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van.”
Reményeink szerint a Szárcsában sok-sok utat tudunk tanítványainknak megmutatni. Utakat, melyek később jó célok eléréséhez segítik őket. Ezért dolgozunk immár ötvenhat éve.
Kondor Ágnes