Mély fájdalommal búcsúzunk szeretett kollégánktól Bozi Tamástól. Szívünkben örökké él. |
Trianon Emléknap: június 4.
1920. június 4-én írták alá az első világháborút lezáró trianoni békét, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot. Ebből az alaklomból június 4-én a trianoni békére és annak következményeire emlékezünk.
Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia részeként vett részt az első világháborúban. A világháborút elvesztettük, a Monarchia felbomlott. 1918 őszén a harcok megszűnése után politikai és gazdasági válság volt hazánkban. A győztes antant hatalmak súlyos békefeltételeket szabtak nekünk, országunk területi veszteségei minden más országnál nagyobbak voltak.
Több millió magyar került a határokon túlra. Sok ember családja a határokon kívül rekedt. Ők a határokon kívül kisebbségi helyzetbe kerültek. Ez azt jelentette, hogy már nem használhatták szabadon az anyanyelvüket, elbocsátották őket korábbi állásaikból, sokakat elűztek lakóhelyükről.
Olyan városok kerültek a szomszédos országokhoz (pl. Arad, Pozsony, Szabadka, Kassa, Kolozsvár), melyek a magyar történelemben és kultúrában is fontos szerepet játszottak az előző évszázadokban.
Ez a dátum Nemzeti Összetartozás Napja is.
2010-ben az Országgyűlés a törvény elfogadásakor kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Iskolánkban, az aulában faliújsággal emlékezünk a békediktátumra.
Juhász Gyula: Szabadka
Ó régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött s a hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az egen.
Ó régi nyár, az ébenóra halkan
Elmuzsikálta már az éjfelet,
Az árnyak óriása várt a parkban
S a denevér szállt rózsáink felett.
Ó régi nyár, a zongorán egy akkord
Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt,
Künn a kutyák szűköltek elhalóan.
Valami nagy bú olvadt föl a borban,
Fájón figyeltünk vén magyar szavakra
S álmában olykor sóhajtott Szabadka!