Szárcsa Általános Iskola

Képek

  • Tanévnyitó
  • 2011 Tanévnyitó ünnepség
  • 2011 1. osztáy
  • 2012 Farsang
  • 2012 Madarak, fák napja

Királyerdei Szárcsa Alapítvány

Adószáma: 18047950-1-43

Köszönjük, hogy adója 1%-val támogatja iskolánk alapítványát.

Október 23. - Nemzeti ünnepünk (2009.10.22.)

Október 23. - Nemzeti ünnepünk

1956. október 23-a a magyar nép nemzeti ünnepe. Erre a napra emlékeztünk, a forradalom napjára. Ahhoz, hogy megértsük e napnak eseményeit, a tettek mozgatórugóit, fel kell eleveníteni a legfontosabb történelmi előzményeket:

A 20. század népünkre is, mint a többi európai népre sok megpróbáltatást rótt. Két világháború: szenvedés, halál, az országhatárok hatalmi érdekek szerinti megváltoztatása.
1945-ben egy megnyomorodott nép -hat háborús év borzalma után – hittel, bizakodással tekintett a jövőbe, látott hozzá a romok eltakarításához, az ország újjáépítéséhez. Felszabadultunk szovjet segítséggel, ezért azonban nagy árat kellett fizetnünk. A segítség álarca mögött ott lapult a zsarnokság. Testet - lelket bénító, nyomorító, sokszor megalkuvásra kényszerítő idő következett. A 40-es, 50-es években nagyszüleinknek mindent szovjet mintára kellett tenniük. Erre már készen állt egy erre jól kiképzett, megalkuvásra, árulásra kész vezetőgárda. A túlzott iparosítás, a mezőgazdaság visszaszorítása, a torz gazdaságpolitika az országot lehetetlen helyzetbe sodorta. Akik szót mertek emelni ellene, azokat deportálták, bebörtönözték, de sokak kényszerültek az ország elhagyására is. Törvénysértések, koncepciós perek kegyetlen időszaka volt ez.
1953. márciusa után Sztálin halála után még mindig a Szovjetunió irányítja Magyarország politikáját. Ám egyre többen kiábrándulnak a sztálini szovjet kommunizmusból, a táborok, a letartóztatások, a törvénytelenségek politikájából. Nem adják fel eszméiket, 1953 után határozottan Nagy Imre köré csoportosulnak, és ők azok, akik az 1956. október 23. - november 4. közötti kormányzati politikában a sztálinizmus felszámolásának radikális, előrehajtó erejét képviselik.
Ezek az előzmények érlelték meg az elégedetlenséget, lobbantották lángra 1956 történéseit. Az elégedetlenség, az elkeseredés, a szabadságvágy az ifjúság körében váltott ki először nyilvános szervezkedést. Az egyetemisták 16 pontban foglalták össze követeléseiket.
A diákok 1956. október 23.-ra tüntetést szerveztek Budapesten. Este fél tíz körül a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úton álló Sztálin-szobrot, a zsarnokság jelképét. A feldühödött tömeg jelszavakat skandált. Sötétedéskor eldördültek az első lövések, megindult a fegyveres  harc. Az 1956-os forradalom és szabadságharc veszteségei óriásiak voltak. A harcok során elesett több mint 2 és félezer ember, megsebesültek csaknem húszezren, és csaknem 200 ezer ember – zömében fiatal – úgy döntött, hogy elhagyja hazáját.

A megtorlás is nagyon súlyos volt, a halálraítéltek és kivégzettek száma jóval meghaladta a 200-at. A fegyházbüntetésre ítélteké a 16 ezret.
Titkos perben halálra ítélték Nagy Imrét is, aki kitartott álláspontja mellett, s nem volt hajlandó elismerni a Kádár kormányt.

Mi is történt 1956 októberében?
Nem történt más, mint egy hatalmas, vörös lobogós Góliát árnyékában fel mert állni a piros-fehér-zöld , kivágott címeres zászlajával egy kis Dávid.
Nem történt más, mint egy térdre kényszeríttet, többszörösen kifosztott, becsapott nép fel mert állni, szembe mert nézni, fegyvert mert ragadni egy olyan hatalom ellen, amely hazug álmokra építette a saját ideológiáját. Nem történt más azokban a hűvös napokban, mint egyszerre sok ember merte kimondani az igazságot. Nem történt más, csak az, hogy sok embernek volt bátorsága kimondani a „NEM”-et az addig átélt nyomornak, a mindennapok addig megélt félelmeinek, az addig mondott hazugságainak, a családok rettegésének, a bizonytalanságnak.

Az iskolánk 8. osztályos diákjai elevenítették fel a történelem és az visszaemlékezés pillanatait, hagyományainkhoz méltóan a diáktársak és tanáraik együtt emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről, a forradalom napjairól.